Élménybeszámoló a Lurdy Házban megrendezett csincsilla kiállításról

Nagy fordulópont volt ez a kiállítás a Magyar Csincsilla Klub életében. Első alkalommal kaptunk meghívást nemzetközi rendezvényre. A fő profil a macska volt, de megfért egymás mellett nagyon sok helyes háziállatos kiállító: nyuszi, sündisznó, vadászgörény, degu, tengerimalac, hogy csak néhány példát említsek.

A tengerimalacoknak volt egy nagyon helyes "kertes házuk", aminek azaz  érdekessége, hogy teljesen nyitott, a malackák mégsem szöktek meg belőle. Ezt a mi szőrmókjainkkal, a csincsillákkal nem lehetne kivitelezni. Roppant érdeklődő és kíváncsi állatok, és az első adandó alkalommal megszöktek volna.

Szombaton kora reggel kezdtük a bepakolást. A ketrecek felalmozva - a szőrmókokra várva - már készen álltak. Előző nap előkészítettük őket, hogy a kiállításra szánt csincsilláknak némiképp zökkenőmentes legyen a költözés. Állatorvosi igazolással a kezünkben sorba álltunk a bejáratnál. Gyorsan, szúrópróbaszerűen átnézték a csineket, és már be is mehettünk. Miután minden szőrmók a helyére került,  és kaptak tápot, szénát és vizet, mi is elfoglaltuk a helyünket és érkeztek is az első látogatók.

Rengetegen voltak kíváncsiak a csincsillákra, kivétel nélkül mindenkinek tetszettek. Bár sokaknak még a bundája miatt ismerős a csin, mi igyekeztünk a másik oldalról is megmutatni ezt a szeretnivaló rágcsálót. Első körben kijavítottuk azon látogatókat, miszerint a csincsilla nyúl. Ez tévedés. Valóban létezik csincsillanyúl aki a csincsilla bundájáról kapta a nevét, mert a nyuszinak is ugyanolyan sűrű és gyűrűs a bundája mint a csincsillának, de két külön állatról van szó. És ez csak egy különbség a sok közül. A csincsillák éjszakai állatok, míg a nyuszik nem. Az előbb említett élettani vonatkozás miatt sok csincsillát csak alvás közben tudtak szemügyre venni a vendégek. Így is látszott, hogy micsoda gyönyörű bundával rendelkeznek. Igyekeztünk a szivárvány minden színében felvonultatni őket. Házi versenyünk keretei között szépségversenyt hirdettünk. A vendégek szavazhattak egy-egy állatkára színkategóriáján belül (világos - standard - sötét színek), hogy melyik nyerte el leginkább a tetszésüket. A kétnapos kiállítás végén megszülettek a nyertesek is, akik nyeremény nassolnivalóban részesültek. (almaszirom, répaszirom, zöldborsószár, gyógynövénykeverék). Szemrevételezés mellett lehetőség nyílt megsimogatni is az állatokat. Kérésre bárkinek kivettük a csincsillát és megtapizhatta a puha bundáját. Utánozhatatlanul finom szőre mindenkit mosolyra késztetett.

Az abszolút kedvencek a bébi csincsillák voltak. Egyik klubtagunk egy 16 napos csincsilla babával örvendeztette meg a látogatókat. Nagyon kellett a picurira figyelnünk, mert még a ketrec rácsközein is kifért. Egyszer át is ment szomszédolni. Őt még fecskendővel etetgetni is kellett, mert az anyaállat nem tudott annyi kicsit szoptatni. Voltak még egy picit idősebb csin gyerekek, egy hónaposan már próbálgattak szénát eszegetni. Nagyon aranyos volt, ahogy egy egész csincsilla család csücsül a ketrecben, vagy mikor az anya állatka szoptatta a bébiket. Belefúrták a mama bundájába a fejüket és ettek.

A kicsit nagyobb csincsilla babák már leutánozva a szülőket rosszalkodásba kezdtek. Szaladgáltak a ketrecben, beleálltak a tápos tálba, és akrobatikus mutatványokat nem mellőzve feltornázták magukat a függőágyba is.

A kiállítás érdekessége volt egy macska, aki egy nyuszival lakott egy ketrecben. A nyuszi erősebbnek bizonyult és testi "fölényét" - kihasználva macerálta a cicust. Mikor már nagyon nem volt maradása a macseknak megszántuk és valamelyikünk mindig dajkálta kicsit. Egy ilyen dajkálás alkalmával összeismertettük az egyik bébi csincsillával. Szagolgatták egymást, de szemlátomást egyiket sem zavarta a másik közelsége. Természetesen ez nem azt jeleni, hogy akár egy ketrecben is élhetnének, hiszen a csincsilla azon felül, hogy társas lény, egyedül antipatikussá és szomorúvá válik, nem megfelelő társ neki sem egy macska, sem egy másik rágcsáló. Kizárólag fajtársával érzi jól magát.

A két napos kiállítás végén a leadott közönségszavazatok alapján eredményt hirdettünk a három színkategóriában. Kíváncsian vártuk vajon melyik csincsillák nyerték el a látogatók tetszését. Persze mindenkinek a saját szőrmókja a legszebb és legkedvesebb, de jó játék volt közönségszavazatra bocsátani a kedvenceket. Mivel nem nekünk kellett döntenünk, külön öröm volt a győzelem.

A győztesek:

Nagyon jól éreztük magunkat a kiállításon, örültünk hogy ennyien kíváncsiak voltak ránk és reméljük, lesznek is a későbbiekben.
Bízunk benne, hogy sikerült ismét egy pár látogatót meggyőznünk, hogy a csincsillák nem bundának valók.

A fotókat Mátyás Diána készítette