Milyen az egészséges tengerimalac?

Az egészséges tengerimalac szeme csillogó és tiszta, mindenféle homálytól mentes. Az orra szintén tiszta, szőre pedig fényes, még a fenekénél is. Teste telt, de nem kövér. A tengerimalac természeténél fogva félénk, de ha kézhez van szoktatva, akkor nem bánja, ha megfogjuk. Természetesen ez csak abban az esetben igaz, ha rendesen fogjuk meg (magunkhoz öleljük, tartjuk a hátát, a fenekét pedig alulról megtámasztjuk), ilyenkor nyugodt és barátságos, minden egyéb tartásmód megfélemlíti, hiszen nem érzi magát biztonságban.

Az egészséges tengerimalac szeme csillogó és tiszta

A tengerimalac szaglása sokkal jobb, mint a miénk, így már messziről megérzi, ha közelítünk. Minél több időt töltünk malacunkkal, annál hamarabb megszokja illatunkat és felismer, amint belépünk a szobába. Ha malackánkat már fiatal korában kézhez szoktatjuk, és naponta foglakozunk vele, akkor barátjává fogad és felnőtt korában is szelíd lesz. Ha közeli kapcsolatban vagyunk malacunkkal, akkor az még a betegségek korai felismerésében is segíthet, ugyanis, ilyenkor egyből feltűnik, ha állatkánk viselkedeséi, étkezési szokásaiban változás történik.

Hogyan őrizzük meg a tengerimalac egészségét?

Megőrizni malackánk egészségét nem olyan nehéz, csupán néhány dolog betartására kell odafigyelnünk. Mindig egyszerűbb megelőzni a betegséget, mint kikászálódni belőle, vagy - legrosszabb esetben - megbirkózni kedvencünk elvesztésének traumájával. A heti súlymérés nagyon fontos, mert ha a tengerimalac jelentősen és rendszeresen veszít a súlyából, az szinte mindig betegség tünete.

Néhány hasznos tanács a tengerimalac egészségének megőrzése érdekében:

Mindig legyen előtte friss víz!
A vadon élő példányokat Dél-Amerika apró tevéiként emlegetik. A hasonlat abból a megfigyelésből fakad, hogy nem nagyon isznak a szabadban található vízforrásokból - ugyanis erre nem nagyon nyílik lehetőségük. A trükkjük az, hogy rengeteg kaktuszt fogyasztanak, mely fedezi napi folyadékszükségletüket. Mivel a háziasított egyedek nem jutnak ilyen nedvdús növényhez, ezért igénylik a friss vizet. Az itatás legjobb módszere egy önitatót felszerelni a ketrecre, amiben naponta cserélni kell a vizet, akkor is ha nem fogy el az összes egy nap alatt.

A legfontosabb tápláláék a fű vagy a széna

A tengerimalac fűevő állat, mindig legyen előtte nagy kupac széna, vagy ha tudunk szedni/ültetni füvet, az is remek választás. Fontos, hogy a fű olyan helyről származzon, ahol nem járnak autók, vagy kutyák, macskák. Mivel a tengerimalac foga folyamatosan, és egész életében nő, ezt koptatni csakis sok széna/fű/fűfélék fogyasztásával tudja. Ha a malackánk nem eszik elég szénát, nagyon könnyen és gyorsan megbetegedhet, aminek folyamatos orvoslátogatás lesz a vége.

Pótoljuk C-vitamin szükségletét
A tengerimalac - az emberhez hasonlóan - nem tudja szintetizálni szervezetében a C-vitamint. A tengerimalac napi C-vitamin igénye 10 mg/testtömegkilogramm, amely a vemhes állatnál 30 mg/ttkg-ra nő. A C-vitamint (aszkorbinsavat) az ivóvizébe is csöppenthetjük, vagy adhatjuk kis vízben, 1 ml-es tű nélküli fecskendőben, esetleg a napi 1 karika zöldségre, vagy egy szem tápra cseppentve. A megfelelő tengerimalactápokban is van C-vitamin, de a felnyitott csomagot 30 napon belül fel kell használni, mivel rohamosan csökken táp- és élvezeti értékük.

Adjunk neki C-vitamint a tengerimalacnak

Ügyeljünk a hőmérsékletre a ketrecében és környezetében!
A tengerimalac nem bírja az extrém hőmérsékletet. Az állatka akkor a legboldogabb, amikor ketrece nagy, száraz, jól szellőző és a hőmérséklet 16-21 fok közötti. A magas hőmérséklet megterheli szervezetét és akár végzetes is lehet számára. Ezért radiátor mellé, illetve közvetlen napsütötte helyre ne tegyük lakhelyét.

Legyen nagy mozgástere!
Minél nagyobb mozgásteret nyújtunk kedvencünknek, annál jobb lesz a közérzete, és egészséges is annál tovább marad. Bár a magasságot nem szereti, azért kedveli a bújócskát és a futkosást. Pár behelyezett faágacska, vagy kartondobozból eszkábált alagút (ami festék- és ragasztómentes), igazi élmény számára.

Ne zaklassuk folyton!
Amennyire csak lehet, igyekezzünk számára állandó (változásoktól mentes) környezetet teremteni. Találjuk meg számára a megfelelő társat, lakóhelyet, és ezeken ne változtassunk.

Mindezeket betartva is jobb, ha minden évben ellátogatunk egy egzotikus állatorvoshoz egy teljes kivizsgálásra, hogy ellenőrizzük minden rendben van-e. Így a lappangó betegségek is kiszűrhetők, és még idejében kezelhetők.