Pókok ivarának meghatározása

Mindenki, aki valaha komolyabban kapcsolatba kerül a pókokkal, idővel azok tenyésztésével is foglalatoskodni akar. Ahhoz hogy sikeresen tudjunk tenyészteni, elengedhetetlen tisztába lenni a pókjaink nemével. Ebben szeretnék most segítséget nyújtani.

Ivari különbségek

A hímek és nõstények között legtöbbször (de nem minden esetben) a színezet és az ivarszervek adnak támpontot a nem azonosításához. Többféleképpen lehet egy pók nemét megállapítani, ám minden módszerhez tudás és gyakorlat szükséges.

Vedlésbõl történõ azonosítás.
Folioból történõ megkülönböztetés.
A pók hasaljának vizsgálata a párzószervnél.

Vedlésbõl történõ azonosítás

A pókok a növekedésüket a régi bõrük levedlésével biztosítják. A vedlések száma és gyakorisága függ a pók korától, tartásától és fajától. A levedlett bõrben megtalálhatók a párzószervek is. Ezek a szervek leginkább a 4. vedléstõl láthatóak, nagyobb testű pókoknál pl: T. blondi, Pamphobeteus ssp. stb... elõbb is kivehetõek. Ahhoz, hogy a vedlést sexálhatóvá tudjuk tenni, picit dolgoznunk kell. Mindenek elõtt a kiszáradt vedlést puhítsuk meg. Erre a legegyszerűbb módszer: tegyünk egy dobozba vizes papírtörlõkendõt, majd erre tegyük rá a vedlést, ezt pedig fedjük le és tartsuk meleg helyen (Pl.: lámpa alá tegyük stb...) A meleg levegõ párát képez, ami megpuhítja a benne lévõ vedlést. Ezután az utótest részét, a has belsõ felét simítsuk ki. Arra vigyázzunk, hogy ne szakadjon el. A szervet mindig a két felsõ Tracheatüdõ között kell keresni. A nõstények esetében egy "kis zsebet" kell nézni. Ez a „zseb" a spermatartó (Spermatechea), ebbõl 2 alakot különböztetünk meg: Egykamrás és osztott egykamrás. Ha találunk ilyet, akkor az állat nõstény, ha nincs semmi ott vagy nem látni semmit, akkor hím. A vedlés vizsgálásához szükség lehet mikroszkópra vagy egy nagy felbontású képet készítõ fényképezõgépre. A képet nagyítsuk ki az említett területen, majd azonosítsuk a nemet.

Ezen a fotón egy Brachypelma schroederi nõstény vedlése látható. A képen a bejelölt rész a vizsgálandó terület és az ivarszerv ami a nõstény esetében spermatartó (Spermatechea)

Az ivarszerv nagyítva: a képen jól ki lehet venni a "kis zsebet"

A hímeknél találhatók még egyéb azonosításra alkalmas jegyek. Ezek az adulás, azaz ivarérés után megjelenõ párzókampó vagy párzósarkantyú (tibialis apophysis) és az ivarhólyagok (bulbus). A kampók az 1. pár járólábon, a bulbusok a tapogatólábakon találhatók meg. Ezek nem minden fajnál vannak jelen szemmel láthatóan, így ezt a módszert csak egyes fajoknál lehet alkalmazni, másoknál becsapós lehet.

Ezen a képen egy Pamphobeteus sp „platyomma” elsõ pár járólábán található párzókampó és a tapogatólábakon lévõ bulbus látható. Az 1-es szám a párzókampó a 2-es a bulbus jelölése. (Fotó: Kokavecz Tamás)

Itt pedig nagyítva ugyanez. A nyíl mutatja a párzókampó hollétét, míg a kör a bulbust. (Fotó: Kokavecz Tamás)

Folioból történõ megkülönböztetés

A folio vagy folium (mindkettõ használatos) - ami magyarul levélmintát jelent - az állatokat borító színek és minták összességének különbsége. Ez azt jelenti, hogy a hímek és a nõstények egyes esetekben csak aduláskor vagy más esetekben már az elõtt is mutatnak szín- és mintabéli eltérést. Ez legjobban a Poecilotheria fajoknál figyelhetõ meg. PL: P: ornata, P. miranda, P. subfusca stb... Ez a módszer nagyobb gyakorlatot igényel, sok pókot kell megnézni mire az ember el tudja dönteni, milyen is a neme az állatnak. Ez legtöbbször a gyors helyzetekben pl: vásárlás stb... alkalmazható, mivel a módszer nem 100%-os.

A képen egy Poecilotheria rufilata adult pár látható. Jól lehet látni a különbséget az állatok között. Bal oldalt a nõstény, a jobb oldalt a hím

Párzószerv vizsgálata a pók hasalján

Ez egy ismét nem biztos, viszont kockázatos módszer, és ez igényli a legnagyobb gyakorlatot is. Ebben az esetben ugyanis a pókot a legtöbb esetben meg kell fogni kézzel. Ez jelentõs marási veszélyekkel jár, így ezt csak tapasztalt és gyakorlattal rendelkezõ emberek vállalják be. Ha a póknál a hasalját láthatóvá tettük, akkor a hasi lemez körüli barázdákat kell keresni. A barázdákat jól nézzük meg: a hímek esetében az ivari mirigyek kivezetõ nyílásait kell keresni, a nõstényeknél pedig az ivarnyílást és a petelemezt (epigynum). Az ivari különbségek felismerése igen nehéz dolog.