Schlegel-lándzsakígyó (Bothriechis schlegelii)
Nem túl sok olyan kígyófaj létezik, mely olyan változatos színben és mintában díszelegne, mint a lándzsakígyó. A lándzsakígyók mérgező állatok, és tisztelettel kell bánni velük. A Schlegel-lándzsakígyó közepes méretű, fán élő vipera.

A legelterjedtebb színek a zöld, arany vagy piros minták keveréke, de a barna és szürke is fellelhető. A mintázatban találhatunk feketét, sárgát, barack- és piros színt, ismertek még erőteljes színű, hátukon vékonyan csíkozott példányok. Fiatalkori kinézetük nem azonos a felnőttkorival, 2-3 év is szükséges, míg elérik a teljesen fejlett kort. Előfordul, hogy egy erősen sárga bébikígyó 1 éves korában elkezd narancsszínt felvenni az oldalán, 2 éves korára pedig szürke pontokkal gazdagodik. Általában ha kiskorban szürkék, valószínűsíthető a felnőttkorban domináló zöld szín. Ugyanígy, ha fiatalon sárga, valószínűleg az is marad, viszont valószínűsíthető a minta változata, színtől függetlenül.

Sok színben megtalálható


A lándzsakígyók mérgező állatok, és tisztelettel kell bánni velük. Mindig egy kampóval kell tartani amikor kiveszik a helyéről, néha kapaszkodni fog az ágához, ezért egy segédeszközzel ajánlatos próbálkozni. Mivel veszélyes lehet, térségenként eltérő szabályok vannak életben, melyek tiltják, vagy szabályozzák otthoni tartását, ezért ha szeretnél beszerzni egyet, érdeklődni kell a hazai szabályozásról.

 

Élőhelye és leírása

 

Dél-Mexikótól Dél-Amerika északkeleti részéig terjed a természetes lakóhelye. Élőhelyei közé tartozik Chipas, Mexikó, Belize, Honduras, Guatemala, Nicaragua, Costa Rica, Panama, Nyugat-Venezuela, Kolumbia és Nyugat-Ecuador is.

Általában nedves erdők szolgálnak lakóhelyéül, a tengerszint feletti kb 1500 méter magasságában, Kolumbiában 2500 méter felett. Vannak populációk a csendes-óceáni és panamai térségben is, valamint Dél-Amerikában.

A Schlegel-lándzsakígyó egyike a Botriechis faj nyolc fajtájának, és minden bizonnyal a legváltozatosabb. A másik hét fajta: aurifer, bicolor, lateralis, marchi, nigroviridis, rowleyi és thalassinus.

Harapása veszélyes


A Schlegel-lándzsakígyó (Bothriechis schlegelii) közepes méretű, kapaszkodó, fán élő vipera. A fogságban élő egyedek valamivel hosszabbak, mint szabadon élő társaik. A szabadban egy kifejlett nőstény átlag 60 cm, míg a fogságban lévő egyed 90 körül van. A hím egyedek általában 35-40 cm között vannak,csak ritkán érnek el 45cm-es hosszt. A fajta különlegessége, hogy szempillaszerű bőr van a szeme fölött. Ez a jellegzetesség alig található meg a dél-amerikai példányoknál.

 

A Schlegel-lándzsakígyó fogságban

 

Több mód van arra, hogy háziállatként tartsák, de van pár közös elem is: az ágak, a növények,  a szellőzés és a nedvesség szintjének fenntartása. Ezek a kígyók szeretik a kisebb ágakat, melyeken függhetnek, de azok ne legyenek vastagabbak, mint ők maguk.

Alapnak ciprus talajt szoktak használni, mivel az megtartja a nedvességet, gomba kialakulása nélkül. A Pothos nevű növény jó a nedvesség növelésére, ezenkívül biztonságérzetet is ad a kígyónak. Ez a növény nem igényel sok fényt, ezért nagyon jó beltéri használatra. Érdemes mélyen a talajba ültetni, hogy gyökerei kapaszkodót fogjanak.

Ezek a kígyók  főként faágakon érzik jól magukat, de van pár egyed, amelyik jobban szeret a talajon élni.

Ezt a kígyót egy faketrecben is lehet tartani, alul jól lezárva, hogy tartsa a nedvességet. Egy 40x60x40cm méretű ketrec elegendő helyet biztosít számára. Kis szellőzőnyílások kellenek a tetejére, biztosítva ezzel a levegőt.

Biztosítsunk elég levegőt!


Egy fluoreszkáló égővel biztosítható a szükséges fény, főként a növényeknek, A vizesedényeket célszerű felemelni az ágakig, mivel segítségükre van az, ha a szintjükre emeljük a víztartót.

A ketrece legyen biztonságos! Nem lenne okos dolog hagyni megszökni, főleg ha gyerek is tartózkodik a közelben. A ketrecet mindig jól le kell lakatolni.

 

Sok vizet igényel

 

Van néhány alapszabály. Nem szabad túl sok ételt adni a felnőtt egyedeknek, és élőhelyüknek mindig  nedvesnek kell lennie, gondoskodni kell sok ivóvízről. Sok víz kell a növényekre és a földre is. A víz nélkülözhetetlen a kígyóknak, általában a vizesedényből isznak, de jobban szeretik a növényzetről rájuk csöpögő vizet.

Hetente legalább egyszer, de jobb ha kétszer párásítják. Egy automatizált napi párásító-rendszer a legjobb választás. A ketrecben tartott párásító igen jót tesz neki, de önmagában ennyi nem nyújt elegendő ivóvizet.

Sok vizet igényel


A legjobb egy 2-3 literes pumpás palack, ezzel lehet öntözni a ketrecet és a kígyót, legfőképp a fejét. Amikor elege van, úgyis arrébbmegy. A 25-30 °C elegendő, télidőben pár fokkal kevesebb, ezzel serkentve a költést.

 

A Schlegel-lándzsakígyó szaporodása

 

Késő tél és kora tavasz között esedékes, és általában hat hónapos folyamat. A kis kígyók a legtöbb esetben augusztus és szeptember környékén jönnek a vilkágra. Műanyag dobozban vagy más dobozban is el lehet helyezni őket, kisebb ágakat is lehet közéjük tenni. Mindenképpen szükség van szellőzőlyukakra, de ne legyenek túl nagyok, hiszen nem jó, ha hamar elpárolog a nedvesség. Nagyon fontos a kicsiket is nedves környezetben tartani, viszont a túl sok víz sem jó. Általában csak locsolás útján lehet itatni a kicsiket, de azért jó egy kisebb vizes tartályt odatenni nekik. A kis kígyók nagyon könnyen megszökhetnek az apró réseken keresztül!

A kis kígyók könnyen megszökhetnek

 

Etetési tanácsok

 

Ez a kígyó karcsú felépítésű, szóval nem szabad túletetni. A szabadban általában gyíkokkal és békákkal táplálkozik, melyek kevés zsírt tartalmaznak. Fogságban viszont egerek szolgálnak táplálékul, melyek zsírtartalma jóval nagyobb. Eleinte próbálkozz kicsi békákkal, majd áttérhetsz az egerekre is.

Nem szabad túletetni!


A Schlegel-lándzsakígyó számára könnyedén ki tudsz alakítani szépen dekorált környezetet. Ez, színes bőrével kombinálva kellemes vizuális hatást eredményez. A vízszükséglete miatt kicsit több törődést igényel, de megéri a fáradságot.

értékelés