Hüllő kisokos: a gyíkok eredete, evolúciója, leírása

"Ahhoz, hogy a szabadban csak nehezen megfigyelhető csúszómászók pontosabb ismeretét előremozdítsuk legalkalmasabbak a terráriumok, tehát tenyésztőhelyek kicsiben, ahol az állatokat térbeli határok korlátozzák. Persze, hogy ezeket a terráriumokat úgy létesítsük, hogy lakóik fejlődjenek, s a szemnek is tetszetősek legyenek, hogy kölcsönösen ne bántsák egymást s hogy a szabadban uralkodó összhang is meglegyen, pontosan kell ismernünk az állatok életmódját. Továbbá azoknak a növényeknek létföltételeit is, amelyekkel körül akarjuk venni ápoltjainkat iparkodnunk kell megteremteni a kellő viszonyt mind a kettő és egymás között is, hogy mind a ketten zavartalanul tenyészhessenek és fejlődhessenek egymás mellett. "

Szakállas agáma

Ezek a gondolatok Von Fischer-től származnak, aki elsőként fogalmazta meg a terrárium fogalmát és alapjait, azonban az alapelvek nem változtak napjainkban sem. A terrarisztika sokak szemében természetkárosítónak tűnt; állatok befogása nagy kárt okozott az amúgy is gondokkal küzdő fajoknak, populációknak. Azonban, az emberek szemléletváltozásának és a törvények szigorításával, profi és elkötelezett terraristákat bevonni természetvédelmi tevékenységbe, fajvédelmi programokba való bevonásra is. A terrarisztika egy értékes és érdekes hobbi mellett, fontos szerepet játszik különböző veszélyeztetett fajok tenyészprogjamjának megvalósításában.

A hüllők és a természetgyógyászat

Régen a hüllők és a kétéltűek nagy jelentőséggel bírtak a babonákban és a gyógyításban. A gyógyszerek és varázsszerek között játszottak szerepet a kígyók, békák és gyíkok. A legrégebbi orvosi recept Ebers papiruszáról ismert, kb. Kr. előtt 1550-ből: mely szerint a fekete gyík olajban főzve hatékony hajfestőszer, míg a gyíkvér denevérrel összekeverve a szembe növő hajat távolítja el. A későbbiekben is a gyík sok orvosság alapanyaga: feje szétdörzsölve szemölcsöt írt, veséje a fogfájásra jó, de borban "élvezve" szerelmi hevülést is előidéz (Dioskordiés, görög orvos Kr. után 50 körül).

A homeopátiás gyógyászat a legújabb korig is alkalmazta a gyíkot. A babonában is sok helyen a kapcsolatba hozták a gyíkokat: mája téglán pirítva mennydörgést okoz, ha a menyasszony esküvőre menet Szent György napi gyíkot tart a zsebében, akkor a férje mindig nála fogja tartani a pénzét.

A hüllők eredete, evolúciója

A szoros értelemben vett hüllők vagy szauropszidák (Sauropsida vagy Reptilia) első ismert faja a Hylonomus lyelli. Ez a legrégebbi ismert hüllő körülbelül 20-30 centiméter hosszú volt. Felmerült ugyan, hogy a Westlothiana lizzae nevű faj még korábban élt, de erről a későbbiekben megállapítást nyert, hogy inkább a kétéltűekhez állt közel, mint a magzatburkosokhoz. A Petrolacosaurus kansensis, valamint a Mesosaurus nem fajai szintén a hüllők legelső képviselői közé tartoztak.

Komodói varánusz

Az igazi hüllők két ágon fejlődtek tovább. A körülbelül 300 millió éve elkülönült anapszidák (Anapsida) masszív koponyáján csupán néhány lyuk található az orr, a szemek és a gerincoszlop számára. Az anapszidákat túlélő teknősöké is hasonló felépítésű, de erősen vitatott kérdés, hogy a koponyájuk nem később, a páncélzatuk kialakulása közben fejlődött-e vissza ebbe a stádiumba. Jelenleg mindkét elmélet mellett komoly érvek szólnak.

A diapszidák (Diapsida) alosztályához tartozó hüllőknél a szemüregek mögött, kissé fölöttük egy-egy újabb nyílás (az úgynevezett halántékablak) alakult ki. A diapszidák fejlődése mintegy 280 millió éve két ágra bomlott. Ezek egyike a Lepidosauromorpha, amelybe a mai kígyók, gyíkok, hidasgyíkok és egyesek szerint a kihalt mezozoós tengeri hüllők tartoznak és az Archosauromorpha, amelyből a pteroszauruszok, dinoszauruszok és több más rend kihalásával mára csak a krokodilok és a dinoszauruszokból kifejlődött madarak maradtak.

A legelső masszív koponyájú magzatburkosokból már mintegy 310 millió éve kiváltak az emlősök ősei, az emlősszerű hüllők vagy szinapszidák (Synapsida). Az emlősszerű hüllőknek a diapszidákhoz hasonló halántékablaka volt. Ez egyrészt könnyíti a koponyát, másrészt több helyet biztosít az állkapocsizmoknak. Bár gyakran a szauropszidáktól származtatják az emlősszerű hüllőket is, ezek valójában nem tagjai a Sauropsida vagy Reptilia osztálynak.

A Lepidosauromorpha ág két öregrendje közül a sauropterygiák kihaltak; a Lepidosauria öregrendből pedig mintegy 260 millió éve különült el a felemásgyíkok fejlődése - ezeknek mára mindössze két faja maradt életben az Új-Zéland Északi szigete körüli apró szigetkéken. Az Archosauromorpha ágban a dinoszauruszok fejlődésének kezdeti szakaszában, mintegy 240 millió éve különültek el tőlük a krokodilok (Crocodilia) ősei (Crurotarsi), majd uralmuk vége felé, körülbelül 120 millió éve fejlődtek ki egy csoportjukból a madarak ősei, a hüllőmedencéjű dinoszauruszok (Saurischia).

Zöld leguán

Földünkön kb. 3760 gyíkfaj él.  A sarkok kivételével szinte mindenhol benépesítették a Földet. Mivel saját hőszabályozó berendezésük nincs, ezért a hideg égövben nem tudnának életben maradni, mert a napozás nélkül nem tudják a testhőmérsékletüket felemelni.

Méretük is nagyon változó: a legnagyobb gyík, a komodói varánusz (Varanus komodoensis) a maga 3 méterével, a legkisebb gyík a Karib-tengeren térségében él. A 16 milliméter hosszú gyík, a "Jaragua Sphaero" a dominikai Jaragua Nemzeti Parkban és a Hispaniola-sziget déli részén él. Ő egyben a Föld legkisebb hüllője is.

A gyíkok testfelépítése

A gyíkok testét - mint minden hüllőjét - száraz pikkelyek borítják, ami védi őket a kiszáradástól és a lágy részeket is. A pikkelyek anyaga, kreatin. A kültakaró a gyíkok esetében különösen pompás szinezetekben képes megjelenni. Nagyon sok színes faj van, gondoljunk csak a kaméleonokra, akik még változtatni is tudják a színüket, a kedvük, a környezeti hatások függvényében, illetve egészségi állapotukat illetően. A nőstény kaméleonok a fajra jellemző rajzolatot vesz fel, ha érett petetüszők vannak a petefészkükben, ezzel is jelezve a hímnek, hogy kezdheti az udvarlást, a párzást. A gyíkoknál több faj is képes a színét változtatni (Pl.: Anolis caroliensis).

A testfelépítésüknél feltűnik, hogy a gyíkoknak hosszú farkuk van, akár a törzs 5-6 -szorosára is megnőhet. Némely vizi fajoknál oldalról lapított, hogy futás közben ide-oda tudja csapkodni. A kaméleonok esetében felpödrött farok figyelhető meg, ami a kapaszkodást szolgálja, szinte ötödik végtagként, a mászásban segíti az állatot az előre haladással. A gyíkok többségének törzse hengeres, de lehet lapított is. A lábukon 5-5 ujj található, ami karmokban végződik, hogy az állat tudjon a sziklákok és a köveken is meg kapaszkodni. A kaméleonok itt is különcök, mert az 5 db ujjuk, 2-3 arányban összenőtt, hogy jobban tudjanak kapaszkodni az ágakon.

Szalagos varánusz

A kaméleonok szeme is eltér a többi gyíkétól: a szemek specializálódtak, még pedig úgy, hogy a szemhéjak szinte teljesen összenőttek, csak a pupillának hagyva helyet. Ezáltal az állat látása távcsőszerűen éles, aminek nagy szerepe van a zsákmány felfedezésében. A szem másik különlegessége, hogy speciális izmokkal egyidőben, egymástól függetlenül mozgatható, így míg az állat az egyikkel a táplálékot fürkészi, a másikkal szemmel tarthatja az esetleges veszélyforrásokat.

Milyen a gyíkok látása?

A legfontosabb érzékszerük, a látás. A szemhéjak nem nőttek össze, mint a kígyóknál, tehát pislogni is tudnak, természetesen vannak kivételek, mert vannak olyan fajok is, amelyeknek egyáltalán nincs szemhéja. Az éjszakai életmódú fajoknál kidűledő szemeket találunk. A gyíkok látása nagyon jó, ez játsza a legnagyobb szerepet a zsákmányszerzésben, az ellenség észlelésében és a párválasztásra is.

A másik fontos érzékszerük a Jacobson-féle szerv. Ez a szerv - a kígyókhoz hasonlóan - a szájpadláson helyezkedik el, a nyelvükkel összegyűjtik a szagmolekulákat és a jacobson-féle szerv üregébe dugják, ami továbbítja az agynak az ingert. Ily módom ismerik fel a táplálékot, ellenséget és a párjukat, a szagok segítségével, a látás mellett.

Sok gyík képes hangot is adni, a gekkóknál legismertebb hangoskodó, a toke gekkó (Gekko gekko). A hímek párzáskor, nagyon hangos "toke-toke" kiáltást hallatnak. Általában tojással szaporodnak, de vannak kivételek, például a hazánkban is őshonos és védett elevenszülő gyík (Zootoca vivipara). A vivipara elevenszülést jelent.

A legtöbb gyík rovarokat fogyaszt, de akadnak köztük növényevők is. A sivatagi leguán (Dipsosaurus dorsalis) az előhelyén fellelhető növényeket eszi, kaktuszok virágait, terméseit. A tüskésfarkú gyíkok (Uromastyx sp.) is kizárólag növényevők, a zöld leguán (Iguana iguana) és a szakállas agáma (Pogona vitticeps) is kiskorban rovarokat fogyaszt és az idő múlásával átszoknak a növényi eredetű táplálékra, de azért megjegyezném, hogy bármikor rávetik magukat felnőtt korban is az élő, állati eredetű táplálékra. A tengeri leguán (Amblyrhynchus cristatus) brutális és félelmetes külsővel rendelkezik, de ő - a reggeli napfürdő után - a sziklákról a tengerbe ugorva a fenéken lévő algákat eszi kizárólag. Ezek a csodálatos állatok, csak a Galapagos-szigeteken élnek.

Leopárd gekkó

Terráriumi körülmények között a diéta szokta a legnagyobb gondot okozni, mert ha sok állati eredetű táplálékot adunk pl.: a szakállas agámának, zöld leguánnak, akkor a mája elzsírosodik, ami az állat halálát okozza! Vannak persze olyan gyíkok is, amik madarakat, rágcsálókat és különböző nagyobb testű emlősöket is fogyaszt.

A varánuszokra és a tejukra jellemző az abszolút állati eredetű táplálék fogyasztása, a komodói varánusz (Varanus komodoensis), vagy a szalagos varánusz (Varanus salvator) akár szarvasokat képesek elejteni. Ezeket a nagyobb prédákat csapatosan rohanják le, de a komodói varánusz harapása már önmagában halálos fegyver, mert a szájban lévő ételmaradék bomlása olyan baktériumokat idéz elő, amely súlyos vérmérgezést okoz, ami a zsákmány halálát okozza, ilyenkor a varánusz követi a prédát, addig, amíg a mérgezés olyan mértékű, hogy az állat elpusztul. A legújabb kutatások azt állítják, hogy a komodói varánusz állkapcsában találhatóak méregmirigyek is, ezt amerikai kutatók állapították meg, röntgen vizsgálattal.

Léteznek azonban régóta ismert méreg apparátussal rendelkező gyíkok is, ezek a gilák, vagy vipera gyíkok (Heloderma sp.). A gilák alsó állkapcsában található méregy készülék a fogakra juttatja a mérget és -a mérges kígyókhoz hasonlóan- az áldozatot ezzel bénítja meg. A gyíkok annyira alkalmazkodtak a környezetükhöz, hogy a sivatagoktól a trópusi őserdőkig szinte mindenhol megtalálhatóak, a fákon és talajon egyaránt, száraz és nedves környezetben. Az ember környezetromboló hatása miatt nagyon sok hüllő - köztük számos gyík faj is - a kihalás szélén áll. Nagyon fontos a környezetünk védelme, az élőhelyek pusztítása, az elvárosiadás hatalmas és visszafordíthatatlan károkat okoz! Gondoljunk csak a budapesti Sas-hegyre! A haragos siklónak (Dolichophis caspius) itt élt egy populációja, de az élőhelyük beépítésével eltűntek. Az ember esztelen pusztításának következménye, hogy felborul, az addig működő ökoszisztéma. Amikor rájövünk, hogy nem kellett volna, akkor óriási pénzbe kerül -a közösből- az eredeti élőhely visszaállítása, illetve az állatok tenyészprogjamjának beindítása.

Szerencsére hazánkban a kihalás szélén lévő rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) helyzete már megoldódni látszik, mert létrejött egy program, amely keretében az élőhelyeket vissza állították és tervszerűen tenyészik, felügyelik az állatokat és a természetbe már engedtek vissza fiatalokat. Ennek a kígyó fajnak az eszmei értéke: 1.000.000 Ft! Kizárólag nálunk él, igazi kincs ez az állat! Teljesen ártalmatlan - bár vipera - tücsköt és rovarokat fogyaszt. A terrarisztika alapvető értéke szerintem a természet és környezetünk maximális tisztelete és óvása!

HAZÁNKBAN MINDEN KÉTÉLTŰ ÉS HÜLLŐ VÉDETT!!!

A világon élő mintegy 7900 hüllő állatfaj közül Magyarország mai területén 15 faj fordul elő a szabad természetben.

Ezek a következők:

• Hüllők osztálya (Reptilia)
• Teknősök rendje (Testudines)
• Édesvízi teknősfélék családja (Emydidae)
• Mocsári teknős (Emys orbicularis)
• Gyíkok rendje (Sauria)
• Nyakörvösgyík-félék családja (Lacertidae)
• Zöld gyík (Lacerta viridis)
• Fürge gyík (Lacerta agilis)
• Elevenszülő gyík (Zootoca vivipara)
• Fali gyík (Podarcis muralis)
• Homoki gyík (Podarcis taurica)
• Vakondgyíkfélék családja (Scincidae)
• Pannongyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri)
• Lábatlangyík-félék családja (Anguidae)
• Lábatlan gyík (Anguis fragilis)
• Kígyók rendje (Serpentes)
• Valódi siklófélék családja (Colubridae)
• Haragos sikló (Coluber caspius)
• Erdei sikló (Elaphe longissima)
• Rézsikló (Coronella austriaca)
• Vízisikló (Natrix natrix)
• Kockás sikló (Natrix tesselata)
• Viperafélék családja (Viperidae)
• Keresztes vipera (Vipera berus)
• Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)

Forrás:

• Dr. Gál János, Dr. Molnár Tamás, Dr. Molnár Marcell: Terrarisztika, Egyetemi jegyzet, Kaposvári Egyetem 2004
• Brehm: Az állatok világa
• Benton, M. J. (2004), Vertebrate Paleontology, 3rd ed. Blackwell Science Ltd
• Pianka, Eric; Vitt, Laurie (2003): Lizards Windows to the Evolution of Diversity. University of California Press, 116-118
• Günter Diesener, Josef Reichholf: Kétéltűek és hüllők – Budapest: Magyar Könyvklub, 1997
• Laurin, Michel and Gauthier, Jacques A.: Diapsida. Lizards, Sphenodon, crocodylians, birds, and their extinct relatives
• http://www.khvsz.mme.hu/
• http://www.chameleonnursery.gportal.hu/
• http://animalmania.hu/

További információ:
reptile.neobase.hu