A víziló (Hippopotamus amphibius)
A disznóhoz és más patás állatokhoz való hasonlóság ellenére is a víziló - az egyik legnagyobb mai szárazföldi emlős – közelebbi rendszertani kapcsolatban áll a bálnákkal, delfinekkel és barna delfinekkel. Félig vízi állat lévén nappal édesvízű folyókban, tavakban és vizenyős területeken tartózkodik és éjjel pedig a szomszédos füves térségeken legel.

A testsűrűsége mintegy korlátozza az úszóképességét, ezért a felnőtt víziló ugrással vagy egyszerű járással hajtja magát a vízen keresztül, öt percenként jön fel a felszínre levegőt venni. A vízben teljesen alámerülve alszanak, tökéletes kényelemben, ekkor is a felszínre jönnek anélkül, hogy felébrednének.


A vízilóra jellemző tulajdonságok

A víziló egy rendkívül túlsúlyos állat, gömbölyded testtel, rövid, zömök lábakkal és nagy fejjel rendelkezik. Az ókori Egyiptomban a vízilovat a terhesség istennőjének tartották.
Méret és testsúly: A kifejlett hím – egész élete során nő – az orra hegyétől a vastag 60 cm hosszú farok alapjáig elérheti a több, mint 4 m hosszúságot; a marmagassága kb 1,5 m; és testtömege jellegzetesen 3500-4000 kg. A nőstény – általában 25 éves korára éri el végleges méretét – jelentősen kisebb, mint a hím, kb 1500-2000 kg testsúllyal rendelkezik.
Test: Hordó alakú és majdnem teljesen csupasz.

 

vizilovak


Szemek, fülek és orr: A koponya tetején találhatók, így az állat láthat, hallhat, lélegezhet és szaglászhat anélkül, hogy a fejét kiemelné a vízből. A szemeket áttetsző hártya borítja, mintegy védőszemüvegként szolgál, védelmet nyújt és segít a vízalatti látásban. A fülek és az orrlyukak zárként működnek, nem engedik be a vizet amikor az állat teljesen alá van merülve.    
Száj: Hatalmas és teljesen nyitott (elérheti a jó 1 m-t is), széles orral és vastag, érdes ajakkal rendelkezik, melyet a turkálásban is felhasznál, és folyamatosan növő tépőfogai és metszőfogai vannak, melyeket többek közt a legelésnél használ fel – és a vetélytársakkal folytatott harcok során alkalmaz. (Az alsó fogak elérhetik akár a 30 cm-t is).

 

hipo-a-vizben



Lábak és lábfejek: Rövid, vastag úszóhártyás lábak.  
Bőr: Majdnem 5 cm vastag, kb 500 kg-ot nyom. A bőre egy vöröses színű, olajos anyagot választ ki, amely “fényvédő krémként” szolgál és ugyanakkor fertőtlenítőszerként is hatékonynak bizonyult. Herodotusz, az ókori görög történetíró szerint “A bőr annyira vastag és erős, hogy szárazon lándzsanyelet lehet készíteni belőle”.
Szín: a bőr színe a barnától a szürkés-liláig terjedhet, a bőr alsó része és a bőrráncok rózsaszínűek”.
Érzékek: A hallásuk, szaglásuk és látásuk kiváló. Stephen Hart, Az állatok nyelve című könyv írója szerint a víziló talán az egyetlen szárazföldi emlős, mely képes “sztereóban hallani – az egyik “hallócsatornája” a levegőben van, a másik meg a víz alatt.”


Eloszlása, élőhelye és étrendje

A víziló megtalálható a Szahara sivatagtól délre eső legtöbb afrikai országban, habár az eredeti élőhelyén nagyjából teljesen kiírtották. A történelmi időkben nagy számban éltek Kelet-Afrika Nílus folyójában, de mára már teljesen kihaltak. Az IUCN szerint manapság a legnagyobb víziló populáció Délkelet-Afrikában, Mozambikban, Zambiában, Tanzániában és Malawiben található meg.   
A víziló a nappali órákban szívesen hempereg és alszik a sekély vízekben és sárban. Éjjel pedig a közeli füves térségeken legelészik. Elsősorban növényekkel táplálkozik, fűvel, lehullott gyümölcsökkel és falevelekkel. Más nagy emlőssel összehasonlítva a víziló aránylag mértékletesen eszik, naponta kb jó 40 kg füvet fogyaszt el, de ennek ellenére az étrendje elegendő, mivel nagyjából tétlen nappali életmódot folytat.



lustalkodo-vizilo



A víziló viselkedése és életciklusa

A populáció létszáma és a társaság a táplálék és a víz hozzáférhetőségétől függően változik. Nappal a tehenek a borjaikkal együtt és a független bikák nem szerint elkülönülnek egymástól, külön csoportokban hemperegnek és alszanak. Nem igazán alakítanak ki erős szociális köteléket. Éjjel az anyateheneken kívül a többi víziló több órán keresztül legelészik. Kényes állat nem lévén a víziló vizeletet és székletet ürít a vízben, mely egyben a háza is, némelykor bűzös partvonalat hozva létre, mely – főleg ha az állatnak nyílt sebe van – mintegy megvizsgálja a “véres verejték” fertőtlenítő hatékonyságát. A hím vízilovak találkoznak a területük határánál és háttal állnak egymásnak, a vastag farkuk segítségével az ürüléket egymásra dobják és lepisilik egymást. Aztán általában csak egyszerűen elmennek egymás mellől.    

patasok-vizilo



Meglehetősen agresszív állat, a víziló az egyik legveszélyesebb nagyemlősként van számontartva Afrikában. A vízilovak verekedhetnek egymással, némelykor a fogaikat halálos fegyverként használják, leginkább a korlátozott táplálékmennyiség miatt kirobbant vetekedési esetekről beszélhetünk. A nőstény víziló megtámadhatja a hím vízilovat, ha az veszélyt jelent a kicsinyére nézve. A víziló megtámadhatja a ragadozókat, például a krokodilt is képes megtámadni, ha a kicsinyéről van szó. A csónakokban ülő vagy szárazföldön levő embereket is megtámadhatja (nagy súlya ellenére nagyon jó futó).

A hím 7-8 éves korában éri el ivarérettségét, míg a nőstény 5-6 éves korában. Délkelet-Afrikában a vízilovak általában a vízben párosodnak, a párosodás főleg nyáron történik. Körülbelül 8 hónap vemhesség után születik meg a borjú. S. K. Eltringham, A vízilovak szerzője szerint az újszülött borjú kb 27-50 kg közti testsúllyal születik meg, egyedül vagy az anyja általi lökés segítségével jut a felszínre, hogy lélegzetet vegyen. Később a mély vízben az anyja hátára kerülnek. A borjak elsősorban a víz alatt szopnak, de szárazföldön is figyeltek meg már ilyent. Egy pár hét múlva már ő is legelészhet. Kb 1 év múlva történik meg az elválasztás. A víziló várható élettartama kb 40-50 év.

 

vizilo-a-fuben


A vízilóra leselkedő veszélyek

Afrika nagy részén a vízilovak száma nagyban megcsappant, mely a népesség elterjedésének tudható be, több területen is a víziló nem jut számára megfelelő élőhelyhez. Továbbá az orrvadászok is gyakran vadásznak rájuk húsuk és igen keresett tépőfoguk miatt. Az IUCN szerint 1996 óta a vízilovak száma 7-20 %-kal csökkent, kb 120,000-150,000 példányról beszélhetünk. A kifejlett vízilovat az emberen kívül más ragadozó nem igazán támadja meg, viszont a fiatal vízilóra több állat is vadászik, ilyen például az oroszlán, nílusi krokodil és a foltos hiéna.

 

fekvo-vizilo



Érdekes tudnivalók

  • Egyes biológusok a vízilovak 5 alfaját különböztetik meg, viszont ez az állítás nem részesült univerzális elismerésben.
  • A víziló rokona – a törpevíziló – csak 250 kg. A vadonban jórészt kihalt, kevés számban létezik Nyugat-Afrikában.

 

  • A vízilónak több száz kommunikációs módja van, egyesek kb 115 decibelnyi zajt is kiadhat – ezen hangszintet akár egy közeli mennydörgéshez is hasonlíthatjuk.
  • A víziló megengedi a piroscsőrű nyűvágónak, a seregély rokonának, hogy  a hátáról kullancsokat és más parazitákat csipegessen.

 

  • Pliny The Elder, a Természet története című híres enciklopédia római írója szerint a víziló gyógyító jelleggel is bír, a víziló bőr porig égetése vízzel összekeverve meggyógyítja a felszíni tályogot.
értékelés