A lajhár és a hangyász
  Dél-Amerikában számos ősi emlősfaj élt, amíg a Panama-földhíd lehetővé tette, hogy a Észak-Amerikai állatok átkeljenek. Ez a  nagy amerikai faunacsere, amelynek során a két amerikai kontinens összekapcsolódása révén egyes észak-amerikai fajok megtelepültek Dél-Amerikában, egyes dél-amerikai fajok pedig Észak-Amerikában.

A hagyászok és lajhárok körülbelül 60 millió évvel ezelőtt jelentek meg a földön (röviddel a dinoszauruszok kihalása után).

 

kis-lajhar

Lajhárok

Hat túlélő faj létezik Dél-Amerika esőerdőiben, s ezek igen sikeresek (ezek közül csupán egyikük veszélyzetetett, a Bradypus torquatus). A lajhárok szószerint „lógnak" fákon levő ágysátraikban, leveleket majszolva, s mivel ez nem egy rendkívül tápláló étrend, ezért energiatakarékosak kell legyenek. A lajhárok mindent nagyon lassan csinálnak, valamint testhőmérsékletük jóval alacsonyabb más emlősökhöz képest. Fejjel lefelé lógnak ágakról, hogy ne kelljen felállással energiát  veszteniük. Nincs olyan állat, amely jobban tudna leveleken megélni egy esőerdőben, mint a lajhár.

 

lajhar-a-foldon


Hangyászok

Számos nem rokon állatot neveznek „hangyásznak" szerte a világon (beleértve a földimalacot, az echidnát, az erszényeshangyászt és a tobozoskát), viszont az „igazi hangyászok" csupán Dél-Amerikában lelhetők fel. A négy igazi hangyásznak is szakosodással sikerült túlélnie, úgyanúgy mint a lajhárok. Ahogyan a nevük is utal rá, ezek az állatok főleg hangyákkal táplálkoznak (és termeszekkel).

A hangyák és termeszek állandó táplálékot biztosítanak, viszont gyakran nehéz őket elkapni és megenni. A termeszek hatalmas kolóniákban élnek, melyet betonkemény sár védelmez, így a hangyászoknak erős karokra és karmokra van szükségük ahhoz, hogy megkaparintsák őket. A termeszek rendkívül mérgesekké válnak, ha megbojgatják őket (ami természetes) – még csípnek is – ezért a hangyászoknak hosszú, tapadós nyelvük van, amely lehetővé teszi minél több termesz elkapását és megevését, mielőtt azok túl dühössé válnak és össze vissza csípkedik.

 

dolmanyos-hangyasz-kep


Sörényes hangyász

A sörényes hangyász (Myrmecophaga tridactyla) akár hét láb hosszúra is megnőhet. Megtalálható dél Belíztől kezdve egészen észak Argentináig, egyik termész dombtól a másikhoz vándorolva. Szakosított életvitele csupán annyit jelent, hogy nem fenyegeti más állatok versenyszelleme, valamint kevés olyan állat van, mely meg tudja enni. Viszont „majdnem veszélyeztetett" – főleg az ember miatt.

 

sorenyes-hangyasz

Könnyű Myrmecophaga-ra vadászni (nagy és lassú mozgású), ezért sokat lelőnek – egyszerűen azért, mert könnyű célpontok! Sajnálatos lenne, ha egy millió éveken át létező állat egyszerűen azért halna ki, mert könnyű célpont!

értékelés