A dingó (Canis lupus dingo) – Ausztrália vad kutyája

Sok kutyarajongó tudatában háziállatként szerepel a dingó, mások szerint viszont a dingók, vad kutyák lévén nem valók házi kedvencnek.

Családi kutya?

Olyan korszakban élünk, amikor sok állatszakértő megkérdőjelezi az egzotikus háziállatok tartását. A tulajdonosok megtámadása arra utal, hogy a vadállatok kiszámíthatatlanok, ezért sokan úgy vélik, hogy a vadállatoknak a vadonban a helyük. De vannak olyanok is, akiknek van tapasztalatuk a dingóval való együttélésben és szerintük a dingók kitűnő házi kedvencek.

A dingó története

A dingó 3-5.000 éve került Ausztráliába Délkelet-Ázsiából, ahonnan tulajdonképpen ered. A dingók 43-46 cm magasak és 27 kg-ot nyomnak, a legnagyobb ragadozó emlősök a kontinensen. A dingók falkákban vadásznak és szaporodnak, amikor a nehéz körülmények - pl. szárazság- megnehezítik a vadászatot. A felmérések azt bizonyítják, hogy a dingók felelősek egyes apró, ausztráliai erszényesek kihalásáért.

Adam O'Neil szerint, az bennszülőtt ausztrálok örökbe fogadták a dingókat és vadászatra, télen melegítésre és a veszély elhárítására használták őket. Későbbi európai telepesek megsemmisítették ezeket az állatokat, mivel veszélyeztette a juhaikat. 1880-ban megépült a hires 5.500 km hosszú dingókerítés és a pásztorok újból biztonságban tudták juhaikat.

Közismert dingó háziállatok

Lindy-nek, a dingónak, kölyökkora óta Nic Papalia a gazdija, most már 1 éves. Nic úgy véli, hogy ő a leggyönyörűbb háziállata. Nic elmondja, hogy a vérvonalának gyökerei 15.000 évre vezethetők vissza. Ő egy vörös dingó és Ausztrália külső területeiről származik. Lindy sikeresen teljesítette a kiképzést, Nic szerint ő viselkedett a legjobban. Az egyedüli gond csupán az, hogy kedveli a magasságot és ez veszélyes lehet rá nézve, mert sokszor eltűnik és a tetőn találnak rá.

Az információs központ szakértői szerint a dingó sosem volt igazán megszelídítve és ritkán tartják társként. Továbbá azt állítják, hogy nehezen lehet őket engedelmességre tanítani és kiszámíthatatlanok gyerekek jelenlétében. Továbbá azt mondják , hogy ha egy dingót elég korán vesznek magukhoz, (10 hónapos kora előtt) sikeresen beavathatók a családba. Folytatódik a vita, de bizonyos helytálló tények magukért beszélnek. Az ausztrál természetvédő Adam O'Neil szerint Melbourne-ben a dingókat terápiás és közlekedési kutyákként képzik ki, az előzékenységük révén és azért, mert 25 évet is élhetnek.