A nyári lúd (Anser anser)

Linné előtt a szakirodalomban „vadlúd" (Anser ferus) néven volt ismeretes. A nyári lúd az európai és észak-amerikai házi ludak őse, de előfordulhat, hogy a házi ludak ismét elvadulnak. A nyári lúd az Afrikai és Eurázsiai Vándormadarakra Vonatkozó Természetvédelmi Egyezmény értelmében védett madárnak számit. A tudománynak tett szolgálata szempontjából a nyári lúd talán Konrad Lorenz viselkedés-szakértő kísérletei által vált leginkább ismertté, aki a berögződés folyamatát tanulmányozta a ludakon.

A nyári lúd megjelenése

A nyári lúd a legnagyobb termetű vadlúd. A madár teste kerekded, nyaka hosszú és vastag, a feje és csőre pedig nagy. A lábai rózsaszínűek, a csőre narancssárga vagy rózsaszín. A test hossza 75-90 cm, a szárnyfesztávolság 41-48 cm. A farktollak hossza 6,2-6,9 cm, a csőré 6,4-6,9 cm, a combok pedig 7,1-9,3 cm hosszúak. A súlya 92,9-3,6 kg, a gúnár nagyobb, mint a tojó, ez a dimorfizmus leginkább a keleti, rubirostis nevű változatnál figyelhető meg.

A nyári lúd tollai szürkésbarnák, a fej legtöbbször sötétebb a hasi rész pedig világosszürke, apró fekete foltokkal. A tollak szára és alsó része világos színű oldalnézetből pedig a madár testén egy fehér farcsík is megfigyelhető. A szárny fedőtollai világos, majdnem fehér színűek, a hosszú szárnyvégi tollak viszont sötétszürkék. A fiatalabb egyedek főként abban különböznek az idősebbektől, hogy nincsenek fekete pöttyök a hasukon. Akárcsak a házi lúd, a vadliba is harsány gágogást hallat.

A nyári lúd élőhelye és elterjedése

A nyári lúd Európa-szerte elterjedt madár. Szinte minden európai országban előfordul, ahol kedvező életfeltételek adódnak, de a kontinens délnyugati részén már teljesen kipusztult. Egész Ázsia területén, sőt, Kínában is megtalálható, Észak-Amerikában leginkább a házi lúd elvadult utódjaként terjedt el.

Nagy-Britanniában a vadon élő nyári ludak száma egyre csökken, csak északon, főként a Külső-Herbidákon és Skócia északi vidékein maradtak meg nagyobb számban. A huszadik század folyamán a legtöbb vadliba elköltözött a szigetről, mára azonban Anglia nagy részére sikerült visszatelepíteni.

Ami az élőhelyüket illeti, a ludak leginkább a nedves vidékeket kedvelik, a tavak, lápok környékét és a nedves, füves mocsarakat. Norvégiában az utóbbi 15-20 év alatt a vadon élő nyári ludak száma háromszorosára, sőt ötszörösére növekedett, így egyre több gazda panaszkodik a vadlibák okozta károk miatt. A rózsaszínlábú ludak eetében is hasonló problémák merültek fel.

A nyári lúd életmódja

A nyári lúd vándormadár. Telente melegebb vidékekre „utazik", legtöbbször déli vagy keleti irányba, de a legtöbb skót, és néhány észak-európai vadlúd helyben marad.