Evilági jószág a macska?

A kelta hagyomány szerint a macska felsőbbrendű fajtársának, az oroszlánnak a tüsszentéséből született. A macska és az ember kapcsolata sok ezer évre nyúlik vissza. Úgy tartották, hogy a macska nem más, mint egy felemelkedni készülő lélek megtestesülése.

A macskát szentként tisztelték

Az ókori egyiptomi emlékek, a mumifikált macskák, a sírokban talált falfestmények bizonyították, hogy a macska szent állat volt. A macskatemetők bebalzsamozott leletei arra utalnak, hogy ezeknek az isteni állatoknak az ősei az afrikai vadmacskák (felis silvestris lybica) voltak. Háziasításuk azonban korábban kezdődött. Közel-keleti kőbe vésett ábrázolások maradtak ránk Kr. e. 3-4000-ből, de csontleletek vannak még ennél is régebbről. Jerikó mellett pl. 9000 éves maradványokat találtak, Ciprus szigetén pedig még korábbról származó állkapocs-csontokat. Eddig azonban nem volt bizonyíték arra, hogy ezek tényleg háziasított állatok lehettek. A francia paleozoológus Jean-Denis Vigne és munkatársai 2004 áprilisában fedezték fel szintén a ciprusi Shilloukambos melletti egykori kőkorszaki település (Kr. e. 8300-7000) temetőjében azt a sírt, amelyben az eltemetett ember mellett egy aprólékos gonddal elhelyezett macska csontjait is megtalálták. Az egyelőre nem tudható, hogy kultikus, vagy „egyszerű" kedvenc állatról van-e szó, de az feltételezhető, hogy a macska háziasítása már 9500 évvel ezelőtt is megtörténhetett. Először csak a hasznossága miatt: óriási szükség volt rá a patkányok elpusztításához.

A macskákról pozitív és negatív babonák is elterjedtek, szerte a világon

Később már önmagáért szerették. Basztet istennőt - a föld és a termékenység istennőjét - is macskafejjel ábrázolták. A "szent" macskát fényes szentélyekben tartották, a legjobb eledelekkel látták el és isteni lényhez méltóan saját papjai és hívei voltak. A macskát Ré-vel, a hatalmas Napistennel állították rokonságba. A Napisten és a macska különös szövetségét az állat fényre reagáló pupillájának változása miatt hitték. Csak úgy, mint Indiában a tehénnel, Egyiptomban, aki macskát bántott, az halálnak halálával lakolt. A macska és az ember között spirituális kapcsolatot feltételeztek. Erre utalnak a Cipruson talált leletek, melyek már egyértelműen bizonyították, hogy a macskát háziállatként tartották, ezért kellett gazdáját követnie a túlvilágra is. De találtak agyag és kő macskafigurákat Szíriában, Törökországban és Izraelben is a régészek.

A macska gonosz vagy jótét lélek?

A macskákról pozitív és negatív babonák is elterjedtek, szerte a világon. A legismertebb:

„Fekete macskát látni szerencsétlenség". Ezen kívül rengeteg rémisztő és óvatosságra intő hiedelem él a mai napig a köztudatban. Ilyenek például: „Ha macskába rúgsz, reumával fizetsz." „Ha megölsz egy macskát, az ördög bosszút áll érte."- ez talán még az egyiptomi retorziókat idézi. „Feketemacska ül a lelkemen" - mondás a nyomasztó gondokra utal.

A középkori hiedelmek szerint a macska varázslattal bíró lény, de nem a jó oldalon áll, hanem a sötét erők szövetségese. Látja a szellemeket és engedelmeskedik azok utasításainak. Halottasházakba gyakran vittek macskát a ravatalt őrizni. A ma ismét oly divatos vámpíros történeteknek is elengedhetetlen szereplője. Ami a legrémisztőbb, hogy - akárcsak a Harry Potter félelmetes Halálfalói- mai napig úgy tartja a közhiedelem Indiában, hogy a macska éjjel elszívja az alvók energiáját. De hogy jót is lássunk a macska transzcendentális oldaláról: Az angol tengerészek egyenesen a szerencse zálogának tartották a fekete macskákat. Minden valamire való hajón voltak macskák, akiket -egerésző, patkányölő tulajdonságuk mellett - nagy becsben tartottak. Ezért hajótöréskor is elsőként a macskákat mentették.

A buddhizmus szerint a macskalét a jók kiváltsága, a paradicsomba való belépés előszobája. Kínában pedig épp az ellenkező oldalról ruházták fel természetfölötti képességekkel a kis házikedvenceinket: az ártó szellemek, démonok ellenségeinek tartották őket, akik mágikus erővel bírtak az evilágiak megmentésének szolgálatában. Japánban szintén szerencsehozónak tartották - és tartják ma is. A legenda szerint az egyik templom szerzetesének macskája úgy mentette meg egy magas rangú ember életét, hogy hízelgésével elcsalta az alól a fa alól, amelybe nem sokkal ezután belecsapott a villám.

Mohamed prófétáról feljegyezték, hogy egy alkalommal inkább óvatosan letépte díszes ünneplőruhája ujját, mintsem megzavarja édes álmukban a köntösén alvó kiscicákat.

A mohikán indiánok is istenként tisztelték a macskákat.

A valóság a varázslat mögött

Evilági lény?

S bár a hitvilág által felruházott tulajdonságai mára jelentősen megfakultak, azért a macska ösztönéből fakadó bölcsessége, intelligenciája, hatodik érzéke ugyanúgy működik, mint évezredekkel ezelőtt. A kilenc életével kapcsolatos babona okai pedig biológiai okokra vezethetők vissza. Eséskor ugyanis képes a levegőben átfordulni négykézláb tartásba. Ehhez a farkával kormányozza a testét. A hátát felpúposítja, hátsó lábait felhúzza, ezáltal a földre érkezésekor elülső mancsain rugózva ér talajt. Ezen kívül a kutyákhoz és sok más élőlényhez hasonlóan a macska is előbb érzékeli a földrengést. Szereti a földsugárzást. Azokra a területekre fekszik előszeretettel, ahol vízerek, földsugárzások mérhetők.

Ahogy a kutya, úgy a macska is képes előre jelezni a gazdája betegségeit. Epilepsziás betegeknél végzett kísérletekkel bizonyították, hogy a gazdi viselkedéséből, illatából, rezgésekből „jósolva" már akár egy nappal a roham bekövetkezte előtt képes jelezni a bajt.

Kutatók azt is bizonyították, hogy a „félelmes fekete macska" tulajdonképpen az egészség képviselője faján belül. Ahogy nálunk embereknél, a barna szeműek kevésbé hajlamosak egy sor szembetegségre, úgy az ébenfekete szőrű cicák génállománya annyira jó védekező képességekkel rendelkezik, hogy védett rengeteg vírus és baktérium támadásával szemben.