XIX. századi hintók

A XIX. században az elit társadalmi réteg tagjai hintó vagy egyéb lóvontatású szállítási eszköz tulajdonosai voltak és így szabadon rendelkezhettek ezek használatáról.

Általában a lovaskocsi embereket szállított, míg a szekér és a söröskocsi inkább áru- vagy teherfuvarozásra szolgált, de néha az alkalmazottak illetve az alacsonyabb társadalmi osztályhoz tartozó személyek is ezen utaztak. Ifj. William Pitt angol miniszterelnök adót vetett ki a szállítási eszközként használt lovaskocsik gazdag tulajdonosaira. A különböző típusú kocsik sokféle változata ismert az egyszerű kétkerekű bricskától egészen a két- vagy négyfogatú hintóig. A csukott kétüléses hintó épp oly kedvelt volt a városokban, mint a nyitott hintó. Az alábbiakban lássunk néhányat a legnépszerűbb típusokból:

Kétkerekű könnyű lovas kocsi (curricle):

Ezek a gyors és könnyű lóvontatta kocsik pont olyan divatosak voltak annak idején, mint manapság a sportautók. Fogatolásukra két lovat használtak, ellentétben a könnyű bricskával, amelyet egyetlen ló húzott. Jane Austen „A klastrom titka" című regényének hősnője Catherine Morland elmondása szerint „a curricle a legvarázslatosabb közlekedési eszköz a világon."

Nyitott hintó (barouche):

A divatos, nyitott hintót négy ló húzta és általában hivatalos alkalmakon vagy jeles eseményeken használták. Az elegáns és drága kocsi négy keréken gördült és két-két ülése volt egymással szemben, így akár négy személy is utazhatott benne. A kocsisnak külön helyet alakítottak ki elől, a bakon.

A kocsi tetejét csuklós szerkezettel látták el, ezért azt fel is lehetett húzni, ha az időjárás úgy kívánta. Általában azonban nyáron a hintó tetejét leengedték, hogy utasai megmutathassák szép ruháikat és zavartalanul élvezhessék a napsütést.

Zárt fedelű hintó (landau):

A harmonikaszerűen le-föl ereszthető fedelű és négykerekű hintóban két ülés található egymással szemben. Ellentétben a nyitott hintóval csak két ló húzta.

Félfedeles hintó Viktória királynő korából:

Ezt a stílusos és a hölgyek körében igen népszerű kocsit Viktória angol királynőről nevezték el. Sétakocsikázás céljára is kitűnően megfelelt, két hellyel rendelkezett a hátsó ülésen és kettővel elől, az emelt vezetői ülésen. Két ló vontatta és fedele szintén összecsukható.

Félfedeles együléses hintó (phaeton):

A sportos, négy nagy keréken futó kocsik elé egy vagy két lovat fogatoltak. Főleg a fiatal férfiak kedvelték ezt a típust, mert gyorsasága mellett veszélyesnek tartották. A vasút megjelenésével a hintók népszerűsége csökkeni kezdett, habár továbbra is személyszállításra használták, főleg rövid távú utazásoknál. Manapság pedig a gépjármű teljesen kiszorította ezt a hajdan oly nélkülözhetetlen közlekedési eszközt.