A törpe futóegér (Gerbillus henleyi)

A törpe futóegész Észak-Afrikából származik, pontosabban Egyiptom, Tunézia, Algéria. A sivatagban él, származási helyén nagyon népszerű, mégisem ez a leghíresebb fajta, de ez nem jelenti azt, hogy nem válhat remek házikedvencé.

A törpe futóegérnek rendkívül hosszú farka van, és teste mindössze 80 mm hosszúságú. Teste méreténél hosszabb farkát gyér szőrzet borítja. A farok végén lévő szőrnyaláb is meglehetősen ritka. A versenyegér bundája barnás-vörös, hasa alatt fehér. Megjelenése imádnivaló és vonzó, kerek szemeivel, szürkés füleivel. Bundája színeinek elkülönülése jól megkülönböztethető.

Tudjuk a törpe futóegerekről, hogy majdnem minden területen teremtenek élőhelyet maguknak és köztudott, hogy laza homokkal fedett, levelekkel borított fészkeik vannak. Jól élnek nedves területeken is, például sós mocsarakban, néha elfoglalják más rágcsálók odúit, mint pl. a homoki patkányét. Általában szinte mindenütt megtalálhatók az Afrikában élők számára és néha akár kártevőknek is tekinthetők.

A legkisebb ismert versenyegér

A versenyegereket nem könnyű tenyészteni, sőt, azt mondják, igen nehéz. Ha mégis sikerül, egy alomban 2-3 fióka van, általában elmondható, hogy tavasszal. Szerencsére ez a fajt nem igényel különleges tenyésztési feltételeket, mint pl. a tengerimalac, nem hordoz halálos recesszív géneket.

Fogságban tartott versenyegereket nem könnyű gondozni, sajátos igényeik vannak. Pl. az alom 2/3 homok és 1/3 csincsillapor kell legyen. Ha ez a feltétel nem teljesül, károsodik a bundájuk és megzsírosodik.

Úgyszintén, mivel a versenyegerek társas lények és remek házikedvencek, nagyon fontos odafigyelni arra, hogy hányan vannak egy fészekben, vagy ketrecben. Általában elmondható, hogy a 3-4 tagból álló csoportok jól érzik magukat együtt. Azonban ha túl népes a csapat, verekedni kezdhetnek egymással.