Saci és Frici, az imádott cicák

Elsőként Saci cicát fogadtuk örökbe, aki olyan picike volt (éppen elmúlt 6 hetes), hogy igazából a nemét sem lehetett pontosan megállapítani. Valamiért úgy hittük, hogy lánycica, ezért kapta a Saci nevet. Nyolchetes korában az állatorvos állapította meg, hogy fiú, de akkorra már így szoktuk meg. Sokat játszottunk vele kiskorában, mégis úgy gondoltuk, jó lenne mellé egy kistestvér. Egy év múlva érkezett meg Fricike, aki ugyanazoktól a szülőktől származik. Bár az első napokban úgy tűnt, reményeink nem valósulnak meg, mert Saci iszonyúan féltékeny volt, hallani sem akart a kis "betolakodóról", néhány nap múlva azonban kezdett megbékélni vele. Ekkor még elég nagy volt közöttük a méretbeli különbség, lévén Saci már elmúlt egy éves, túl volt élete eddigi legmegrázóbb élményén, az ivartalanításon. Frici azonban még alig volt kéthónapos. Mostanra már alig különböztethető meg egymástól a két cica, gyakran még mi is összekeverjük őket.

A megtévesztően azonos külső két ellentétes személyiséget rejt magában. Sacika a bátor, idegenekkel könnyen barátkozó, érdeklődő,"beszélgetős" cica, aki olykor még a lakást is átrendezi a saját ízlésének megfelelően. Ő az, aki képes nyitott ablakból végignézni a tűzijátékot, amit előttünk, a téren szoktak rendezni. Nagyon megbízik az emberekben, még soha semmilyen atrocitás nem érte, ezért ő sem karmolna meg még a leghevesebb játék közben sem. Tipikus rongybaba jellemű cica.