Megfigyelések a deguk háza tájáról

Fülöpöt, a degukislányt alig két hónapos korában kaptam egy kollégámtól és - ahogy mondta - az öt piciből éppen azért ő lett az enyém, mert mindenbe belebeszélt.

Itt az idő, jöjjenek hát vidám megfigyeléseim deguimmal kapcsolatban. Fülöpöt alig két hónapos korában kaptam egy kollégámtól és - ahogy mondta - az öt piciből éppen azért ő lett az enyém, mert mindenbe belebeszélt. Akinek van deguja, tudja, milyen sokféle hangon kommunikálnak, és ha jól figyel a gazdi, tudja, mikor mit fejeznek ki vele. Mivel nekem eddig csak nőstény deguim voltak, meg kellett tanulnom, hogy bizony a párzási időszakban vannak napok, amikor egész nap visítanak, alig esznek, alszanak, csak a sivalkodás megy egész nap. Nem könnyű elviselni, éjjel is képesek csinálni, és akkor a gazdi se alszik semmit, főleg ha egy szobában laknak - és nálunk ez így van.

De vissza Fülöphöz, a lánydeguhoz, aki néhány hónapig a munkahelyemen lakott, de aztán hazahoztam, és itthon kezdtük egymást megtanulni. Mivel viszonylag sokáig nem volt társa, hamar kézhez szokott, olyannyira, hogy reggelenként a kezemben ébredezett. Képes volt félórán át a tenyeremben elsimulva szunyókálni, és csipogott, ha le akartam tenni, így fejezve ki nemtetszését, hogy mit gondolok én, hogy ő nem lustálkodhat tovább a tenyeremben!

Csipi ezenközben a vállamon trónolt és onnan nézelődött, de eljött az idő, hogy vissza kellett menniük a helyükre. Akkor jöhetett a reggeli, ami szintén nem kis hangzavarral járt, hiszen Fülöp nevelte a kicsit egy-egy pofon vagy visítás kíséretében, jelezve: én eszem először!

Komoly bunyó csak később volt köztük, amikor Fülöp gyengülni kezdett. Bizony Csipi meg-megharapta, egyszer olyan komoly sérülést okozva, hogy leszakította a fülét, amit a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően meg lehetett menteni. Sajnos ez Fülöp élete vége felé történt, de úgy látszik, a deguknál is előfordul, hogy az idősebb, beteg állatot bántja a másik.

Egyébként békésen megvoltak: egy-egy kisebb harc után néhány perccel Csipi már Fülöp hátán lazított, akit szinte semmivel nem lehetett kihozni a béketűrésből. Ha lehet ilyet mondani, áldott jó természete volt, nem félt senkitől, bár az ismeretlent azért először megszaglászta, de utána a nyakában landolt és ott üldögélt.

Alig volt egyéves, amikor észrevettem, hogy szürkehályogos lett a szeme, pedig nagyon vigyáztam, mit kap enni (semmi cukros, zsíros), mégis kialakult nála. Később is többször begyulladt a szeme, amit kamillával vagy szemcseppel kezeltünk. Nagyon mérges volt, amikor közelítettünk a szeméhez, de egy csemegével megvettük a boldogságát, így aztán békésen elfalatozta a nyakamban ülve...

Videó a netről - csinos degupár minijakuzziban villámgyors homokfürdőt vesz az esti film előtt: