Dzsamillah, a győri oroszlánkölyök
Történetünk 2002 májusában kezdődött, amikor is világra jött a világos színű oroszlánkölyök a győri Xantus János Állatkertben. 

Történetünk 2002 májusában kezdődött, amikor is világra jött a világos színű oroszlánkölyök a győri Xantus János Állatkertben, aki később a Dzsmillah nevet kapta a keresztségben. Az állat szokatlan színe miatt a média által a győri fehér oroszlán néven került a köztudatba. Mivel anyja nem nevelte, kárt ugyan nem tett benne, de valószínű a fogság okozta viselkedési zavar miatt szopni nem hagyta. Mesterségesen kellett a kisállatot életben tartani. A kihívás nem volt mindennapi, mert az anyatejet és a tej által kiváltott immunitást, védelmet nem könnyű pótolni. Kezdetben kecsketejjel és macskatejpótló tápszerekkel, később langyos kecsketejjel "nyakon öntött" darált marhahússal tápláltuk a jószágot.

kutyak-es-oroszlankolyok

A fő problémát az jelentette, hogy a kis állat állandó székrekedéssel küzdött, hiába próbáltuk meg az anyja gondoskodó nyelvét nedves ruhával és egyéb trükkökkel imitálni. Az életmentő megoldást a korábban említett táplálékba plusszként kevert növényi rostanyag jelentette. Úgy tűnt, minden akadály elgördült a mesterséges felnevelés elől.

Mivel az oroszlán a macskafélék közül egyedülálló módon falkában élő állat, hasonlóan a kutyafélékhez, innen jött az ötlet, hogy jó társakra lelhetne a Hurrican Amazon Kennel közép-ázsiai juhászai között. Méreteik folytán az ázsiaiakban tán kevésbé tudna kárt tenni a kis vadóc, mint kisebb fajtársaikban, s ha a kutyák megszoknák a kis jövevényt, a "nyájhoz", házhoz tartozónak tekintenék, s tán az ösztönös ragadozó gyűlöletüket is sikerülne leküzdeniük. Köztudott, a közép-ázsiai juhász az eredeti elterjedési területén a mai napig a nyájat védelmezi a farkasok, sakálok, ázsiai vadkutyák, medvék, hiúzok, leopárdok és hajdanán a kaszpi tigris támadásaitól. Mint a pásztorkutyákra jellemző, a nyájhoz, házhoz tartozókat védi az idegen betolakodóktól, támadóktól. A cél az volt, hogy a kutyák a kölyökben a ház "cicáját" lássák, nem a nyájra leselkedő ragadozót. Ezek után került - az állatkertben dolgozó párom révén - 2002 nyarán a kis bestia a kennelembe.

Aggódással vegyes kíváncsisággal vártuk a nagy találkozást. A kutyákat kezdetben egyenként, pórázon ismertettük a kis jövevénnyel. Meglepően jól fogadták. Nem az idegen macskát látták benne. Inkább úgy viszonyultak hozzá, mint egy új  kölyökkutyához. Ennek több oka is lehetet, a legfőbb talán az, hogy a jövevény a kutyákat is meglepte szokatlan magabiztosságával. Mintha tudatában lett volna arisztokratikus származásának, bár szüleit nem is igazán láthatta a kényszerű korai elválasztás miatt. Abszolút nem tartott a tekintélyt parancsoló méretű és erejű ebektől. Rövid ismerkedés után hihetetlen hancúrba kezdett a kutyákkal.

oroszlan-es-kutya

A kis nőstény minden mozdulata a felnőttkori vadászat cserkésző mozdulatsorát imitálta, ösztönösen készült a családfenntartó szerepre. Köztudott, hogy az oroszlánoknál a nőstények vadásznak elsősorban. A hímek afféle machók módjára idejük nagy részét pihenéssel, a nőstények által elfogott zsákmány elfogyasztásával és "családfenntartással" töltik. Ezért is nehezebben kezelhetőek a nőstények, mivel már egészen fiatalon veszélyt jelenthet a vadászatot imitáló, "gyakorlatozó" állat támadása az emberre nézve.

A hímek esetében ezek az ösztönök gyengébben fejlettek, így egy elhibázott mozdulatsor kisebb eséllyel vált ki támadást az állatból, csökkentve ez által a félreértés okozta balesetek veszélye. A hímeknél az ivarérés körüli időszak szokott gondot okozni, az állat viselkedése ezen időszakban változik erősebben. (Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a falkán kívüli magányos hímek, esetlegesen bandába verődött hímek más lehetőségük nem lévén kénytelenek saját maguknak vadászni.)

A kölyökoroszlánok egészen durva játékot űznek, kieresztett karmokkal, hegyes fogaikkal teljes erőből támadnak nagyobb fajtársaikra, s ha azok megelégelik a zaklatást, ők is elég durván bánnak el a kölykökkel. Így teljes mértékig megállja a helyét a közismert "Mint kölykét az oroszlán, úgy nevelt a sors"-szlogen. Ez néha elég nagy megrökönyödést váltott ki kutyáinkból, akik ha megelégelték a kutyakölykökhöz képest is durva játékot, próbáltak menekülni és új célpont felé terelni a kölyköt, ami egy újabb Hurrican Amazon ebet jelentett az esetek többségében. Így cseperedett a kicsi a kutyák között.

A közép-ázsiaiak mellett az alaszkai malamute-unk is csatlakozott hozzájuk, aki szintén nagyon jó kapcsolatot épített ki a kis jövevénnyel. A malamute viselkedése merőben eltér az ázsiaiaktól, minden mozgó állatban a prédát látja, nem egykönnyen szoktatható a ház többi jószágához. A miénk sem viselkedett másként, minden vadat, menekülő állatot farkas módjára hajtott, üldözött. Annak idején a malamute törzsnél a kutyáknak néha maguknak kellett megszerezniük a táplálékukat, s ez az ösztön még a mai napig erősen munkál bennük.

A "macskánkban" viszont "csak" a játszópajtást látta, s első perctől egymást kölcsönösen becserkészve játszottak.

oroszlan-kepek

Érdekes kalandokban volt részünk a kicsinek köszönhetően. Így derült ki számunkra, hogy a közhiedelem ellenére a mi kis oroszlánunk nem, hogy nem tart a víztől, de kitűnően, élvezettel úszik a kutyákkal a Marcalban.
Köztudomású, hogy a tigris és a jaguár kitűnő úszó, de ugyanez az oroszlánokról nem köztudott, s a meglepetés erejével hatott ránk.
Dzsamillah az egyik szukánkkal felettébb bensőséges kapcsolatot alakított ki. Laimanak bár kölykei nem voltak még, mégis anyatigris módjára védelmezte a kis gézengúzt. Ha emberek közé mentünk, a szukát láncra kellet kötni, mert olyan vehemenciával védte a kölyköt, félő volt, hogy kárt tesz az emberekben minden tiltásunk ellenére.

A kicsi kezdetben csak a hétvégéit töltötte az állatkertben, amikor a látogatók rövid ideig közeli kapcsolatba kerülhettek vele, simogathatták őt. Később eljött a válás szomorú pillanata, amikor is az állatka 2002 őszén végleg az állatkertben maradt. Kezdetben társa egy a gyepmesteri telepről mentett, nagy testű keverék kutyus volt, majd a féltestvéreihez való szoktatás után 2003-ban a Palic-i (Palicsfürdő) állatkertbe került.

értékelés