Te beszélni tanítod, a papagáj pedig repülni tanít - képekkel

A madárkák teljes gőzzel randalíroznak - pontosabban Csipike őrjöng, Csupi meg megadással tűri. Ha jól értelmezem a helyzetet, Csipike repülni akarja tanítani Csupikát.

Röpköd neki egyet ide-oda, aztán landol mellette, és elkezdi csipkedni a lábát, meg a hasa alá dugja a fejét, hogy Csupi essen le a botról, és kénytelen legyen repülni. Csupi azonban egy lusta disznó - vagy talán nem is érti, mit akar tőle Csipike. Pedig aztán a Sárga Boszi magyaráz egész nap, ahogy a torkán kifér!!! Szidja Csupikát, mint a bokrot.

Talán egyszer vagy kétszer volt hajlandó Csupika röppenni egy-egy kört: akkor Csipi nagyon boldog volt és adott neki puszit. Most viszont teljesen el van keseredve. Már a tüdejét kikiabálja, röpköd szorgalmasan a botról a rácsra, és onnan hívja Csupit, hogy próbálja meg ő is - de Csupi rá se bagózik. Ilyenkor kap egy-két búbolást meg nagy letolást - de hiába. Csupika nem akar repülni és kész.

Szegény Csipi! Úgy látszik, ő is gyógypedagógus, mint a gazdája... Nem adja fel - de most leült végre tollászkodni egy kicsit, mert már lemerült az aksija a hiábavaló küzdelemben.

Sárga Boszorkány

Csupika VÉGRE fölfedezte az egyik alsó botot és a mellette található gyönyörű kölesfürtöt - de azt hiszed, szabad volt ott lakmároznia?! Hát nem!

A Sárga Boszorkány rögtön utána repült, és - mivel borzasztóan meg volt sértve, hogy nem ő találta meg ezt az újabb jó kis helyet - azonnali hatállyal visszaparancsolta Csupikát a fölső botra, ahonnan kirobbantani sem lehet őket. A fene a jó dolgát!!!

Mikor én meg azt se tudom, mit találjak már ki, hogy a kalitka többi részébe is elcsalogassam őket! De hiába: amit nem Csipi fedezett föl, az még nincs fölfedezve.

Csupikám használatba vette az egyik létrát is, aminek a tetején tükör van: abszolút szabályosan, úgy mászott föl rá, mint aki világéletében létrákon sétált. A legfölső fokon állva hosszasan magyarázott a tükörképének (bár azt hiszem, egy kicsit meg is ijedt tőle), ám nem sokáig művelhette mindezt, mert onnan is le lett parancsolva. Semmi olyan helyre nem szabad mennie, amit Csipike még nem szentelt föl felséges lábacskáival. Ilyen egy diktátor!

Féltékeny Fúria

Csipi az előbb hosszasan legelészte úgy a kölest az alsó boton ülve, hogy én tartottam neki a kisujjammal, mert másképp nem fért volna hozzá rendesen. Látta a kezemet, sőt párszor hozzá is ért, de nem zavartatta magát.

Csak Csupinak nem szabad ilyesmit csinálnia.

Vele is MAJDNEM eljutottam odáig, hogy hajlandó legyen odajönni hozzám és a kezemből enni - ám a készülő botrányt még időben észlelte a Sárga Rém: táplálkozását felfüggesztve azonnal közénk vetette magát, és iszonyú patáliát csapott.

Kiosztott mind a kettőnket rendesen. Hogy melyikünkre volt féltékeny, az nem derült ki: valószínűleg mind a kettőnkre. Csupinak is és nekem is csak őt szabad imádnunk, egymáshoz semmi közünk.

Most félig alszik a kis drágám (elfáradt a sok veszekedésben), ám időnként kinyitja a szemecskéjét, kiabál egy sort, aztán szunyókál tovább. Csupi pont olyan elhűlve szemléli, mint én. Egyikünk se érti, hogy mi baja van - pláne alvás közben...

Csipike és Csupika további történetei: Babagáj-blog
Fotók: Bukuli Ágnes