Mono készítmények vagy komplex homeopátiás szerek?

Mono készítmények, vagy komplex homeopátiás szerek?

A mono készítmények, az ún. egykomponensű homeopátiás szerek, amelyeket önmagukban elsősorban a klasszikus homeopátiát művelő orvosok, állatorvosok alkalmaznak. Azt vallják, hogy egy-egy megbetegedésben - amennyiben az esetfelvétel, továbbá a tünetek hierarchizálása és repertorizálása a hahnemanni elvek szerint történt - csak egyetlen hatékony szer alkalmas a beteg kíméletes és végleges meggyógyítására. A komplex szerek meghatározott homeopátiás gyógyszer kombinációk, amelyeknél a komponensek szinergizmusát (egymás hatásának erősítését) feltételezik. A komplexek előnye, hogy alkalmazásuk révén a rendkívül időigényes „egyedre szabott" hatóanyag utáni kutatás (repertorizáció) egyes betegségekben (főként a komplex szerek, un. bevált indikációs esteiben) feleslegessé válhat. Alkalmazásuk bizonyos heveny esetekben, továbbá olyankor lehet indokolt, amikor az előzmények, a tünetek és azok modalitása (környezeti hatásokra bekövetkező változások) alapján sem sikerül egyértelműen meghatározni, hogy a többféle - hasonló hatása miatt - szóba jöhető szer közül, melyik lehet az egyedüli jó megoldás a beteg végleges meggyógyítására.

Miután hazánkban ma még nagyon kevés (10-12 féle) állatok számára törzskönyvezett homeopátiás készítmény kapható a kereskedelemben, ezért sorozatunkban is leginkább a monoszerek adagolását javasoljuk, bevált indikációs alapon.

A homeopátiás hígításról és a potenciákról

A gyógyszerek neve után szereplő, betű és számjelzés kizárólag a homeopátiás készítmények sajátja. Megmutatja, hogy a készítmény milyen „hatáserősségű" és jellemzi az előállítás során alkalmazott technológiai folyamatot, a hígítás mértékét is. Leggyakrabban a tízes (decimális) D, és a százas (centezimális) C hígításokat, alkalmazzuk. A homeopátiás szerek előállítása során minden hígítási fázis után egy erőteljes ütve-rázási művelet következik, ami fokozza a szer hatékonyságát, növeli annak „potenciáját". Ezért van az, hogy a homeopátiás szerek hatásának „erőssége", „mélysége" és „tartóssága" azaz potenciája, a számsor növekedésével nő! Amikor tehát egy szer hígításának mértékéről beszélünk, akkor egyidejűleg a potenciáját is meghatározzuk, és fordítva.

Az alacsony (D4, C5 - C9) és a közepes (D12, C12 - 15) potenciák a testi, fizikai tüneteket gyógyítják. A magas D30, C30, D200, C200 és az ennél magasabb potenciák az egész szervezetre hatnak, beleértve a lelki és érzelmi tulajdonságokat is. Ezek biztonsággal történő alkalmazásánál több tünet pontos egyezése szükséges. Ilyen magas potenciák alkalmazását célszerű szakemberre bízni, mert nem igaz az, hogy a homeopátiával nem lehet ártani! A szakemberek a magas és igen magas potenciákat főként a régóta fennálló, idült betegségek kezelése során alkalmazzák, természetesen, mint mindenhol, ez alól is lehetnek kivételek.